2012-01-27 15:57:10
|
Egyetlen
olyan más művet sem ismerek, amely az eltaszító, áhítatot
parancsoló fennköltséget és a legbensőségesebb közvetlenséget
egyszerre képes ekkora intenzitással megjeleníteni. A
Baalbek lenyűgöz monumentalitásával: erőt demonstrál,
isteni magasztosságot mutat, kozmikus hatalmat gyakorol felettünk –
vakít és perzsel, szinte megsemmisít fényével és erejével.
Ugyanakkor nemcsak hogy megengedi, hanem elvárja, kiprovokálja,
hogy közelébe férkőzz, hogy intim viszonyba kerülj vele, hogy
személyes ügyeddé, titkos gondolatoddá váljon. Így hát nem
borulhatsz előtte térdre, nem imádhatod és nem is rettegheted,
hiába követelné ezt hatalmassága – mert közben az összes
kicsinységét is feltárja előtted – az elidegenítő isteni leheletben
váratlanul megérzed a teveszar bensőséges bűzét, és soha többé nem
szabadulhatsz attól, hogy ezt a kettőt egyszerre érezd, ha a
Baalbekre gondolsz. És nemcsak akkor, mert a világ dolgait
is jobban érti azt, aki járt a pécsi Libanonban. »tovább
Tovább »
|
2011-12-14 13:56:40
|

Zabriskie
Point
Bár egyik sokszor látott kedves
filmem, mindig úgy nézem meg, mintha először tenném. Persze a két
legemlékezetesebb jelenet – a szeretkezés a sivatagban és a
robbanás – hosszú évek távlatából is pontosan él bennem, de a
sztori, a jelenetek egymásutánja kiesik a fejemből azalatt a 8-10
év alatt, ami két nézés között eltelik, így aztán mindig
rácsodálkozom nemcsak a történet gyöngécske voltára, hanem arra is,
hogy ezt a kicsit sablonos, kicsit erőltetett és eléggé
propaganda-ízű cselekményt Antonioni milyen zseniálisan úsztatja át
a költészetbe.
Tovább »
|
2011-12-03 09:24:29
|
Helyeslő hümmögések közepette olvastam a hírt a HVG-Online-on: egy bankár 100
Picasso-grafikát ajándékozott a British Museumnak. Értesülésemet
rögvest meg is osztottam frissen nyitott tallózó
oldalamon, és csak miközben gyönyörködtem a mester kubista
nő-alakjában, amellyel a HVG illusztrálta a hírt, aközben döbbentem
rá, hogy ennek a képnek semmi köze a cikkhez, illetve csak annyi,
hogy ez is Picasso, de semmiképpen sem grafika, így nem is
tartozhat a száz ajándékkép közé. Persze hogy nem, hiszen ez a
katalán művész egyik legismertebb és legdrágább remeke, a
Vollard sorozatként ismert rézkarc-kollekcióval csupán az
rokonítja, hogy ez is az 1930-as években készült és a grafikákon is
feltűnő Marie-Thérése Waltert, don Pabló kedvesét ábrázolja. No de
nem inkább a szóban forgó rézkarcok egyikét kellett volna a cikk
alá tenni? Ráadásul – próbáltam kutatni vizuális memóriám celláiban
– mintha a képnek az alja is hiányoznék a HVG-ben… »tovább
Tovább »
|
2011-11-06 11:22:27
|
Mit
kerteljünk: Jeffrey Friedman és Rob Epstein 2010-es munkája
filmalkotásként talán nem lenne eléggé jó, ha nem Ginsberg
monumentális költeménye adná a vázát. Ez a váz azonban oly erős,
hogy könnyedén (de súlyos léptekkel) viszi előre a filmet,
jószerével csak rá kellett akasztani a jeleneteket. Ezek a
következő öt síkon futnak.
Az első: 1955. októberében Allen
Ginsberg a San Francisco-i Six Gallery-ben, 29 évesen felolvassa az
Üvöltést (szép film noir képek egy füstös
helyről, a költőt alakító James Franco szuggesztív interpretációja
– és hát persze a nagyon ütős szöveg).
Tovább »
|
2011-10-20 12:44:10
|
Valljuk be: a Forró
éjszakán Sidney Poitier nélkül nem lenne az, ami. Az izgalmas
történetre és a remek rendezésre az ő személyes varázsa teszi fel a
koronát. Játéka roppant plasztikusan fejezi ki filmbéli helyzetének
összetettségét és ellentmondásosságát: merészelhet-e a szigorú
Mississippi államban egy északról jött fekete nyomozó okosabbnak
mutatkozni, mint helybéli fehér kollégái? Számomra szinte a
gyilkosság felderítésének a fordulatainál is izgalmasabb volt
megfigyelni, hogyan egyensúlyoz hősünk a fölényesség és az alázat
között, hogyan vívódik benne egymással a büszke, dacos önérzet és a
bölcs konfliktuskerülés. Ez a film igazi drámai magja, s e köré
rajzolódik ki a helyi érdekek szövevényébe ágyazódó bűnügyi
történet. »tovább
Tovább »
|
2011-10-13 14:28:40
|
Polanski közel állt
ahhoz, hogy igazi intellektuális krimit alkosson. Filmje
zseniálisan indul: a Párizsba érkező házaspár a szállodában
felfedezi, hogy az asszony bőröndjét elcserélték a reptéren, ezt
bejelentik, majd amíg a férj zuhanyozik, felesége eltűnik a
szobából. És kezdődik az őrület.
Eleinte Hitchcock-i szituációk és
kiszámíthatatlanságok tartják fogva a nézőt: a kételkedő és
gyanakvó hatóságok keltette csapda; a nem tudni, mi
történt helyzetéből eredő szorongás; a
kétségbeesésből az ijesztő bizonyosságba vezető kusza nyomok;
véletlenek és szükségszerűségek egymásutánja; a hétköznapi ember
muszáj-Herkules hősiessége; a titokzatos segítőtárs megjelenése… Ám
nagyjából abban az ütemben, ahogy az alaphelyzet izgalmából vezető
logikai szálak egy-egy kisebb gubanc ellenére rácsavarodnak a
történet gombolyagjára, ugyanúgy csévélik magukra Polanskit a
kommersz akciófilmek kliséi. Ami az elején intellektuális idegjáték
volt, a végére vásári hatásvadászattá válik – ráadásul anélkül,
hogy a profi akciójelenetek látványossága kiváltaná a belső
feszültséget.
Tovább »
|
2011-09-12 15:22:25
|
Könyvégetés
közben szenvedett tűzhalált Balla D. Károly író. Az ismert
kárpátaljai alkotó afeletti örömében, hogy a legrangosabb magyar
kiadó gondozza új regényét, úgy döntött, minden korábbi művét
megsemmisíti. Ezért előző könyveinek tetemes
raktárkészletéből ungvári házuk udvarában hatalmas gúlát
rakott. Ám gyufával nem sikerült felgyújtania, a kissé már
megdohosodott könyvek nem kaptak lángra. Belátta, hogy előbb
papírgyutacsokat kell sodornia, ezért sorra kitépdeste egy
kárpátaljai irodalomtörténeti monográfia róla szóló fejezetének a
lapjait, azokból csavart fidibuszt. Fáradozása eredményesnek
bizonyult, a könyvpiramis fellobbant a nyári éjszakában, Balla
pedig rituális termékenységi örömtáncba kezdett körülötte. Hevülete
mindaddig fokozódott, míg meg nem botlott a kert almafájának kiálló
nemzeti gyökerében. Egyensúlyát veszítve éppen a máglya közepébe
zuhant. A kiérkező tűzoltók már csak azt látták, hogyan hull
hamvába egy korszakos tehetség. >>több hasonló tragédia
| Válogatott
halálaim
Tovább »
|
2011-09-07 11:12:00
|
Természetesen
nemcsak azért érdemes megnézni Roger Vadim kissé nehézkes című
filmjét (Don Juan, avagy: Don Juan, ha nő lett volna; Don
Juan ou Si Don Juan était une femme…, 1973), mert filmvásznon ekkor
láthattuk utoljára Brigitte Bardot kebleit (többször) és
fanszőrzetét (egyszer), hanem azért is, mert érdekesen felépített,
különleges hangulatú alkotás akkor is, ha nem tartozik a
filmművészet nagy remekei közé és kissé talán a cím felkeltette
várakozást is alulmúlja.
Tovább »
|
2011-08-18 15:15:15
|
Az
1990-es évek legelején, amikor Évával a budapesti mozikban először
szabadultunk rá a friss nyugati kínálatra, habzsoltuk a
Greenaway-filmeket. Még érződött a botrányszag A szakács, a
tolvaj, a feleség és a szeretője körül, s mi nem tudtunk
betelni a felkavaró és páratlanul szuggesztív képi világgal s az
ezt kísérő hatásos zenével. No persze a történet sem volt
akármilyen. Kedvencünk lett a Számokba fojtva,
tetszett A rajzoló szerződése, s amint bemutatták, azonnal
megnéztük Prospero könyvét és A macomi
gyermeket. Egy addig számunkra ismeretlen filmnyelvet
ismertünk meg, rácsodálkozhattunk a tobzódó hanyatlás és a rothadó
szépség képeire, az ocsmányság tiszta művészetbe oltott
esztétikumára. »tovább
Tovább »
|
2011-08-03 13:10:49
|
BAFTA-díja és Oscar-jelöltsége
ellenére a hőn szeretett Woody Allen Férjek és feleségek
című filmje nem nyújtott igazi élményt. Kicsit unalmas, kicsit
önismétlő, kicsit közhelyes. Persze azért röppen egy-egy sziporka
is, meg vannak mulatságos helyzetek, ám az egész együtt komédiának
nem elég szellemes, szatírának nem elég ironikus, drámának nem elég
feszes és nem elég mély. Hiányzik a Mesterre oly jellemző abszurd
látásmód, hiányoznak a meglepetések, helyette azt a lapos megoldást
kapjuk, hogy a szereplők a riporternek elmondott
monológ-részletekkel görgetik tovább vagy kerekítik le
történeteiket. »tovább
Tovább »
|
2011-07-26 13:30:38
|
A
súlyos művészi filmdráma és az olcsó családi mozi között nagyjából
éppen félúton helyezkedik el a svéd Lasse Hallström rendezte
Befejezetlen élet (An Unfinished Life, 2005). Legnagyobb
gyengéje alighanem az oly sokszor feldolgozott alapsztori
szokványossága (brutális párja elől gyermekével menekülő
bántalmazott nő; magányába menekült idős férfi, aki idővel
meglágyul…), illetve az, hogy a fő cselekményszálak szövése kevéssé
mutat túl az ismert paneleken (az már szinte bosszantó, hogy a
menekülő nő beleszeret az őt védelmező seriffbe). Ám bővelkedik az
alkotás erényekben is: jók a párbeszédek, kidolgozottak, mívesen
formáltak a karakterek, szép a kameramunka – és zseniális a
melléksztori szimbolikája: számomra ez emelte művészi nívóra a
filmet.
Tovább »
|
2011-07-19 15:17:31
|
Az írek szerint midőn az isten az időt teremtette, bőven
teremtett belőle.
Megkockáztatom: az
egyik legjobb magyar film. Bár bő húsz éve is meglehet annak, hogy
először láttam, most újranézve mégis egészen pontosan felidéződött
néhány jelenet. Ha nem is olyan élesen, mint pár éve, amikor
egy jegyzetemet a film szimbolikus jelenetére hivatkozva kezdtem
(Volt egyszer egy
birodalom). Most újra minden mélyre vésődött: a hatalom
természetéről roppant pontos képet adó, erős művészi élményt nyújtó
alkotásnak ott a helye Fábri Az ötödik pecséte
mellett.
»tovább
Tovább »
|
2011-07-08 17:33:32
|
Ha
valaki nem vonzódik különösen a véres filmekhez, akkor a
Született gyilkosokról elsőre nehéz eldöntenie, hogy
zseniális műalkotás-e vagy inkább csak gusztustalan és felháborító
baromság. De ha elég nyitott az ember az ízlésétől idegen munkákra,
másodjára talán megengedi a maga módján zseniális
minősítést, hiszen el kell ismernie, hogy ez szinte már nem is
film, hanem totális élményre hajtó mozi, amelyben látvány,
hang, cselekmény, jellemek, szövegek és zenék, vágások és
effektusok kompakt egységbe fogottan, érzékeinkre és elménkre
egyszerre hatva bámulatos erővel teremtik meg a brutalitás
poézisét. »tovább
Tovább »
|
2011-06-09 15:45:23
|
Egyik kedvenc
Hitchcock-filmem. Ebben támad rá Cary Grantre a sivatag közepén egy
permetező repülőgép. Azt persze nem tudni, miért ilyen bonyolult
módon akarják eltenni láb alól a tévedések áldozatává vált főhőst –
de aki valaha látta a jelenetet, soha nem felejti el, erről
gondoskodott a Mester a támadás idegeket feszítő késleltetésével és
a későbbi, fejlettebb technikájú akciófilmek hatásosságát
felülmúló, páratlan ritmusú dramaturgiájával. »tovább
Tovább »
|
2011-05-28 14:18:30
|
Egy
jó krimi izgalmával felér az a feszültség, amelyet Joseph L.
Mankiewicz 1959-es filmje teremt (Múlt nyáron, hirtelen –
Suddenly, Last Summer). Haláleset, rejtély, téboly és
lélektani nyomozás is szerepel a kelléktárban, a történet azonban
mégsem bűnügyi. Igazi emberi drámákat tár elénk a történet, amely
nagyrészt zárt térben zajló párbeszédek és kevés szereplős
jelenetek révén bontakozik ki. A redukáltság érthető: a film
Tenessee Williams azonos című színművének a dramaturgiáját követi,
s eközben takarékosan bánik a filmes látványeszközökkel. Nincs is
rájuk szükség: az irodalmi szöveg annyira erős, a párbeszédek oly
feszesek, az előzmények elmondása oly érzékletes és maga a történet
annyira súlyos, hogy a kifejezően játszó színészek gesztusainál,
arcjátékánál, tekinteténél többre szinte nincs is szükség. »tovább
Tovább »
|
2011-05-20 13:43:18
|
Nem
könnyű jó kecskerímet írni. Maga a rím nem annyira nehéz, százával
lehet találni olyan kettős alakzatokat, amelyekben ugyanaz a két
mássalhangzó cserélődik fel (a klasszikus példa: kaján halász /
haján kalász), de hogy az alkotott rím újszerű, maga a kétsoros
versike pedig lehetőleg poénos, esetenként - mint nálam - kicsit
pikáns is legyen, ahhoz már kevés a puszta szókeresgélés és
hangcserebere. Tovább...
Tovább »
|
2011-05-10 09:20:23
|
Az öröm legalább háromszoros: új magyar tévéfilm született;
Karinthy Frigyes művei alapján készült; nagyon-nagyon jó lett! A
T.Ú.K. -
Tanár úr kérem! c. produkciót (rendezte Mátyássy Áron, 2011)
tegnap sugározta az m1, és mi nagy élvezettel vettünk részt az
többszörös időutazásban: vissza a 20. század elejére, Karinthy
korába, s azon belül is ingajáratban a felnőttkor és a diákévek
között. Az alapötletet nyilvánvalóan az író Találkozás egy
fiatalemberrel c. novellája adta, sikerült azonban jót csavarni
rajta: a filmben ifjú önmagával agyműtétje közben találkozik a
főhős, s ennek megfelelően váltakoznak az Utazás a koponyám körül
c. regényből és a Tanár úr kérem! történeteiből ismert epizódok,
bőven megtűzdelve más írásokból vett motívumokkal, sőt,
versrészletekkel. Tovább
Tovább »
|
2011-05-07 13:31:31
|
Új alkotmánya van Magyarországnak. A parlament elfogadta, az
államelnök aláírta (miért pont ezt ne írta volna?), 2012. január
elsejétől érvénybe lép - istenestül, szentkoronástul és azzal a
sajátossággal - mint szakértők állítják -, hogy nem annyira az
állampolgároknak a jogait garantálja az állammal szemben (mint a
demokratikus berendezkedésű országok alkotmányai általában), hanem
inkább körülbástyázza az államhatalom központi gócát, megingatva
bizonyos állampolgári jogokat. Tovább...
Tovább »
|
2011-04-27 09:00:12
|
25
évvel ezelőtt tanultuk meg a csakhamar félelmetes szimbólummá nőtt
fogalmat: Csernobil. Kifejezője a rossznak, a fenyegetettségnek, a
bűnös emberi felelőtlenségnek, az álnok politika képmutatásának, a
lopakodó és mindenbe befészkelő halálos veszedelemnek, az
istencsapásnak. Csernobil… Mivel a hatóságok eltitkolták a reális
veszélyt, Kijevben és országszerte megtartották a kötelezően
önkéntes május elsejei felvonulásokat. Tudatlanságunkban mi
kirándulni is kimentünk Nevickére, Kolos még nem volt másfél éves,
félmeztelenül szaladgált a réten a vakító áprilisi napsütésben.
Fogalmunk sem volt arról, hogy milyen izotópok záporoznak rá a
makulátlannak látszó kék égből. Nem sokkal később jelentkezett,
évekig fulladásos tünetekkel járó allergiája alighanem
összefüggésbe hozható ezzel. »tovább
Tovább »
|
2011-04-21 16:20:24
|
Amikor
Elizabeth Taylor meghalt, „házimozinkba” épp be volt készítve a Nem
félünk a farkastól. A véletlen egybeesés annyira megzavart,
hogy az újranézést inkább elhalasztottam, megvártam, hogy
lecsengjen a dolog. Aztán persze mégis sorra került a film a
DVD-lejátszónk menüjében, és hiába idéződtek fel a sok évvel
ezelőtt látottak, az Edward Albee színdarabjából készült 1966-os
alkotás (Who’s Afraid of Virginia Woolf?, rendezte Mike Nichols)
most is maradéktalan élményt nyújtott. A méltán világhírű film
időtállóságát a zseniálisan megírt darab, a páratlanul gazdag
színészi játék és az irodalmi alapanyaggal roppant érzékenyen bánó
rendezés egyszerre eredményezi, emiatt a Nem félünk a
farkastól újra és újra tökéletes szellemi kielégülést
nyújthat, sőt, ha a kulmináció drámai fordulatát a legutóbbi
találkozás óta sikerült elfelejtenünk, akkor katartikus élményt is.
»tovább
Tovább »
|
2011-04-15 14:41:52
A
holokauszt-emléknap alkalmából
Kényelmetlen mű Kertész Imre
Sorstalansága. Kínos. Amikor olvasásához készültem, azt
gondoltam: pirul majd az arcom, szégyenkezem, sóhajtozom,
szörnyülködöm, felháborodom és végül majd erkölcsi mivoltomban
mégiscsak megerősödve kerülök ki a dologból. És valami egészen más
történt, amit azóta sem sikerült pontosan megfogalmaznom. Mert a
Sortalanság nem úgy épül az emberbe, mint valami lezárt
tanulság. Hanem mint sosem gyógyuló seb. És ez a seb egyáltalán nem
azonos a holokauszt miatti lelkiismeret-furdalással. A regény az
igazságérzetünket billenti ki egyensúlyából, érvényteleníti
bejáratott értékítéletünket, s olyanfajta szembesülésre kényszerít,
amelyből nem kerülhetünk ki győztesen. Ahelyett, hogy
megigazulnánk, inkább egyfajta megalázottságot érzünk, de még az
sem adatik meg nekünk, hogy ezt erkölcsi kudarcként éljük
meg, ebben lehetne valami fennköltség is, de nem, sokkal
elementárisabb, ősibb az érzés, amely, bár irodalmi mondatok révén,
mégis áttételek nélkül, primer módon, elemi erővel tör ránk.
Emelkedettséget vártunk, gyötrő, fájdalmas, de értékítéletünket
visszaigazoló tanulságot, ehelyett kelepcében találjuk magunkat, és
pontosan tudjuk, csak ahhoz hasonlatosan szabadulhatunk, mint
csapdából a farkas, amikor lerágja és odahagyja vasak közé szorult
lábát. »tovább
Tovább »
|
2011-04-12 14:25:52
|
No,
űrhajós lenni, az soha nem akartam. Sőt, annak, hogy csillagász
viszont igen, vajmi kevés szerep jutott Jurij Gagarin pontosan 50
évvel ezelőtti űrrepülésének. Persze annak azért nyilván volt
valami hatása, hogy az űrkorszak hőskorában cseperedtem fel,
óhatatlanul hallottam az új és újabb híreket, egy korai versemben
ezt mégis némi iróniával énekeltem meg, valahogy így:
Születtem: az űrkorszak előtt. / Már kétszer körbeszaladtam a
háztömböt, / mire Gagarin hajója megtett egyetlen kört. A
csillagok világa iránti vonzódásom azonban valami egészen másnak
köszönhetem. »tovább
Tovább »
|
2011-04-06 13:32:44
|
Az
öröm legalább háromszoros: új magyar tévéfilm született; Karinthy
Frigyes művei alapján készült; nagyon-nagyon jó lett! A T.Ú.K.
– Tanár úr kérem! c. produkciót (rendezte Mátyássy Áron, 2011)
tegnap sugározta az m1, és mi nagy élvezettel vettünk részt az
többszörös időutazásban: vissza a 20. század elejére, Karinthy
korába, s azon belül is ingajáratban a felnőttkor és a diákévek
között. Az alapötletet nyilvánvalóan az író Találkozás egy
fiatalemberrel c. novellája adta, sikerült azonban jót
csavarni rajta: a filmben ifjú önmagával agyműtétje közben
találkozik a főhős, s ennek megfelelően váltakoznak az Utazás a
koponyám körül c. regényből és a Tanár úr kérem!
történeteiből ismert epizódok, bőven megtűzdelve más írásokból vett
motívumokkal, sőt, versrészletekkel. A gazdag montázsból igazi
műegész lett: Karinthy szellemének megfelelő alkotás, amelyben a
súlyos tragikumhoz, az élet értelmét firtató mélységekhez a
legtermészetesebb módon társul a játszi könnyedség, a jóízű humor.
Mindez a legnemesebb filmes eszközökkel történik: megragadó az
erőteljes, olykor szürreálisba hajló képi világ, jó ütemben
váltakozik párbeszéd, monológ és narráció, meggyőző a színészi
játék. Az egészet egy igen jó érzékkel felépített konstrukció
tartja egyben, amelyet még zenés betét is gazdagíthat (az
Előszó részlete, igen sajátos hangulatú előadásban).
»tovább
Tovább »
|
2011-04-04 17:13:23
|
Nagyon
kedves filmet láttunk, Jiří Menzel Mesés férfiak kurblival
c. munkáját (Báječní muži s klikou, 1978). A történet a film
hőskorában játszódik, főszereplője egy vándormutatványos (Rudolf
Hrusínský játssza – parádésan!), aki bűvésztrükkjei után
leánya zongorakísérete mellett gyűrött lepedőre némafilmeket vetít
alkalmi közönségének, s aki arról álmodozik, hogy állandó mozit
nyit – még ám Prágában. Váratlanul számos értékes filmtekercset
örököl elhunyt társától és egy frissében megözvegyült tehetős
asszonyság is kegyeibe fogadja, így a korábbinál is magasabbra
törnek vágyai: saját filmeket szeretne készíteni. Ehhez kapóra jön
megismerkedése a dokumentum-felvételeket készítő fiatal
operatőrrel. Ez utóbbi szerepét maga Menzel játssza, s nem
akármilyen élmény a még fiatalember rendezőt kurblis felvevőgép
mögött látni. »tovább
Tovább »
|
2011-03-28 16:03:45
|
Azon frissében írtam a levelet, egy
hétig vártam valamilyen reakcióra. Most közzétettem.
»Aki valamilyen ostoba
túlbuzgóságból ezt az utalást kiiktatta az egyik legnagyobb
magyarságvers végéről, az nemcsak a költeményt fosztotta meg egyik
sarkalatos tartalmi jegyétől, hanem egy bizonyos ideológiai
szemléletről is kiállította a leleplező szegénységi
bizonyítványt.«
»»
tovább
Tovább »
|
2011-03-22 16:00:40
|
Hatásos
és meggyőző erejű Dennis Gansel 2008-as filmje. Ezt akkor is
megállapítottam, amikor, talán két éve, először láttam. Most
másodjára azért már kicsit zavart a didaktikussága,
oktatófilm-jellege. Elsőre ez nem tűnt fel annyira, maximálisan
lekötött a pergő cselekmény, és nem maradt el a döbbenet sem: lám,
milyen könnyű manipulálni a fiatalokat, milyen kevés kell az
elvakultságig terjedő lelkesedésük eléréséhez. Elég hozzá egy
karizmatikus vezéregyéniség, egy jó név, megkülönböztető
ruhaviselet, embléma, kézmozdulat – és még világosan megfogalmazott
célokra sincs szükség, a valahová tartozni akarás, az erőhöz való
csatlakozás csoportszelleme egyetlen hét alatt fanatizálja,
fasizálja az amúgy teljesen normális kamaszokat. »tovább
Tovább »
|
2011-03-20 15:25:44
|
(Három év után újranézve) Kétségtelen: a puszta
szórakoztatásnál többre vállalkozott Till Attila első filmje
(Pánik, 2008). Legalábbis a nem túl szerencsés besoroló
minősítésen („romantikus vígjáték” – ?) jóval túlmutat.
Társadalmi drámának vagy mélylélektani filmnek persze semmiképpen
nem nevezném, a mulatságos, olykor kacagtató helyzetek és
jelenetek mégis mélyebb összefüggéseket és bonyolult lelki
folyamatokat érintik. A jól felépített szerkezet, a sorsok
szellemes összeszövöttsége, a művészi ábrázolást is megcélzó
színészi játék révén a film ügyes könnyedséggel mutat rá a mai
társadalmat feszítő olyan jelenségekre, amelyeket a benne élők
frusztrációként élnek meg (korai karrier és úttalanság,
öregedés és szingliség, szerelemhiány és homoszexualitás). Az okok
feltárása, az elemzés ugyan elmarad, ám a mai kor képét mégis
kiadja a pánikbetegek elénk vetített kórképe – még ha
egyszer-egyszer bántó felületességgel is. Mélyebb merülést azonban
igazságtalanság lenne elvárni egy szórakoztatónak szánt
közönségfilmtől. »tovább
Tovább »
|
2011-03-13 11:27:44
|
Remekül
kezdődik Martin Scorsese művészi igénnyel megalkotott
pszichothrillere (Viharsziget, Shutter Island, 2009), a
nyitó képsorok és a zene borzongtató akkordjai semmi kétséget
nem hagynak afelől, hogy komoly filmnek nézünk elébe: két
nyomozóbíró érkezik a legveszélyesebb pszichopatákat elkülönítő
börtönszerű elmegyógyintézetbe, ahol is egy háromszoros
gyermekgyilkos nő rejtélyes eltűnését kell kinyomozniuk. És
ugyancsak kitűnő a befejezés, amikor is az addigra alaposan
összekuszált szálak és felgyülemlett »tovább
Tovább »
|
2011-03-09 19:19:16
|
Nem vagyok az a könnyen
meghatódós fajta, sőt, ha észreveszem, hogy meg akarnak hatni, el
akarnak érzékenyíteni, akkor zsigerből ellenáll a cinikus énem – de
ez a film mélyen megérintett (Beszélj hozzá!, Hable con
ella, rendezte: Pedro Almodóvar, 2002). Azt hiszem, azzal ért el
ilyen erős hatást nálam, hogy valami egészen sajátos módon
keveredik benne a vaskos életszerűség és a művészi lebegtetés.
Ócska közhelyek keverednek lehelet-finom
»tovább
Tovább »
|
Elérhetőség:
Balla D. Károly
LEGFONTOSABB OLDALAIM:
UngParty.net
Blog.hu
Blogspot
NolBlog
WordPress
Praeblog
Blogter
Freeblog
Bloglap
Google sites
Főbejáratok, gyűjtőlapok:
Archívumok
Támogatás, SEO
|
|