Ötleteiről nevezetes művészként ismerik. Montreálban és Berlinbel él, alkot. A kilencvenes években hívta fel magára a figyelmet különös tárgyaival és projektumaival. 74 irodai székből előállított művével (Black Whole Conference) az idén kiérdemelte a fiatal művészek legrangosabb kanadai díját.

Munkáit gyakran abszurd alkotásoknak mondják. Saját véleménye szerint művei nem abszurdak, csupán egyes működési funkciókat kíván az abszurdításig vinni. Egy interjújában azt vallja, a művészetnek nincsen rendeltetése, ostoba dolog a műtárgyak hasznáról, alkalmazhatóságáról beszélni - a művészet öncélú, önmagáért való. Bár nem a nézetei miatt, de Michel de Broin munkásságára időnként a rendőrség is felfigyel.

Első élménye, hogy kétéves korában megrázta az áram. Második élménye, hogy három éves korában az apja piros rövidnadrágba öltöztette és elvitte az óvodába, ahol az egyik kislány szeme alatt állandóan látszottak a kicsorgó könny után visszamaradó sócsíkok, a másik kislány pedig mindenkit megharapott.  ...Aztán iskolás lett, és hetedikes volt, amikor számítógépe és photoshop programja lett. Azzal szórakozott, hogy osztálytársai és tanárai fotóit grimaszosra torzította. ...Aztán felvették a moszkvai fémipari főiskolára, gazdasági informatika szakra. Másodikos korában dizájnerként dolgozni kezdett egy képeslapkészítő cégnél, ahol minden kreativitást ki akartak ölni belőle. Ekkor megértette, hogy "fel kell emelnie a seggét" és saját feje után kell mennie, ha nem akar agyrákot kapni egy 10×10 méteres dizájnerirodában.