Ezen a napon a denevérünkről írtam, megemlítettem áfonyáért érkező nyíregyházi barátainkat, reagáltam Bakura furcsa bocsánatkérésére, örvendeztem újabb Pilinszky-szonettjeim megjelenésén és azon, hogy a Kultúrházban Moholy-Nagyról beszéltek. Tovább »

Ha csak úgy ment az utcán, ha barátaival beszélt, és főleg: ha az arcunkba vagy a távolba nézett – akkor igazi költő volt. De amint írni kezdett, azonnal fűzfapoétává vált, aki nem képes kilábalni a sekélyes képek, kényszerű rímek és suta ritmusok világából. – Van tévéd? – kérdezte már az ajtóban egy nyári koraestén, amikor Tovább »

A művészet önpusztító szent őrültjei közé tartozott. Kivételes tehetsége összeférhetetlenséggel, devianciával párosult, magánéletét és színházi pályát botrányok kísérték, élete végén már gyakran volt beszámíthatatlan; egymást érték kórházi kezelései. Tovább »

Gyurcsány alaposan belecsapott a lecsóba. Én úgy értem, hogy erősen centralizált, szinte kézileg vezérelt kormányzati rendszert akar kiépíteni. És persze az sem lehet kétséges, kié lesz az a vezérlő kéz. Merész dolog, és csak a nagyon jól látható eredményesség és hatékonyság igazolhatja. Ha eltöketlenkedi, nagy bukta lehet belőle. Tovább »

Születését, életét és halálát egyaránt legendák és mítoszok övezik. Tekinthetjük szex-szimbólumnak, kirobbanó színész-tehetségnek, imádnivaló cuncimókusnak, híres emberek feleségének és szeretőjének. Tovább »

Kétség kívül a harmadik Megasztár-sorozat egyik legvonzóbb, legkedvesebb figurája Kontor Tamás volt. Szűkebb szakmai és rajongói körökben ismerték azelőtt is, de ez a verseny hozta meg számára az országos népszerűséget. És bár nem igazán tartja magát énekesnek Tovább »

Éppen egy hónap múlva kezdődik a nyírségi kisvárosban a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja. Soha nem fogom tudni eldönteni, jó-e az, ha külön besorolást, kasznit, polcot kapnak a határon túliak - legyen szó irodalomról, tudományról, zenéről, színházról - , használ-e az ügynek az ilyen Tovább »

Nagyon tartok attól, hogy nagy büszkeségünk, az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, amely produkcióval toronymagasan kiemelkedett a kárpátaljai kulturális posványból, ezzek után veszíthet nívójából és saját környezetének színtjéhez nivellálódhat. Ne így legyen - de ezt a veszélyt most, a legjobb erők távozása után, realisnak gondolom. Ha úgy vesszük, ennek a színháznak a története és karrierje amúgy is kisebb fajta csoda volt; ám a csodák Tovább »

Akkor mi is történt este 7-től addig, hogy Novák Péter táncolni kezdett az asztalon? Tovább »

Ajjaj, bizony lesz itt minden, fény, pompa, ragyogás. Még Máté Péter szelleme is ellebeg a Sportaréna kupolája alatt. Ezt nagyon kihagynám... Viszont arra jó lesz, hogy a zsűri mélységes Tovább »

Ha az évfordulóhoz képest kicsit késve is, de érdemlegesen foglalja össze a TV-history e heti, szabadon megnézhető epizódja a csernobili atomreaktor katasztrófáját. A mintegy 8 perces dokumentumfilm előtt Tovább »

Kombinatorika, gráfelmélet, adatbázis, kapcsolati hálózat... - én például maximum 3 kézfogásnyira vagyok a római pápától… Aki nem eléggé járatos ezekben dolgokban, de szemléletes példákon, világos magyarázatokból szeretne közelebb jutni megértésükhöz, annak ajánlom, nézze meg ma este a Mindentudás egyetemén Katona Gyula professzor előadását. Az írott szövegből ítélve Tovább »

Alighanem azzal kezdődött, hogy a Sicc című rejtvénykönyvből megtanultam pár kártya- és gyufatrükköt, és ezzel nagy sikert arattam. Aztán valahogy kaptam ajándékba egy Rodolfo-könyvet. Amit ebből elsajátítottam, azzal már komolyabb elismerést is szereztem. Leginkább a naiv felnőttek körében. A szemfüles kölyökpajtásokat nehezebb volt megtéveszteni, de azért megfelelő gyakorlat után az ő szemüket is ki tudtam kerekíteni: Ezt hogy csináltad!!?? Tovább »

A Magyar Tudomás Akadémia elnökétől persze elvárható, hogy felfedezéseket tegyen. Az ellenben kissé meglelő, hogy ezirányú munkássága ezúttal a spanyolviaszt eredményezte. Tovább »

Huszárik és Krúdy. Latinovits és Dayka Margit. És mind a többiek, Jeney Zoltán zenéjét is beleértve. Ők mind együtt a Szinbád, a felejthetetlen filmélmény. Nálam legalábbis ez az alkotás ott van az első 5 között.Ha tehetitek, nézzétek meg. De csak annak hiszem el, hogy megnézte, aki szó szerint tudja idézni, Szindbád mely szavakkal rendel bort Tovább »

Bár talán most énekelték a versenyzők a legjobb számokat, maga a verseny teljesen érdektelenné vált. A legutóbbi forduló óta már mindenki pontosan tudja, ki fog kiesni és ki lesz a végső győztes. Márpedig tét és kockázat nélkül nincs próbatétel, hiába kelti az ellenkező látszatot az egyre inkább idióták gyülekezetére emlékeztető zsűri. Most már Presser is egy lebutított szoftverre hasonlít, olyanra, amelyikből kiiktatták nemcsak az eredeti gondolatokat, hanem az értéket felismerő és az igazságosságért felelős modulokat is. Bakácsnak eközben Rúzsa Magdolna képében megjelent a könnyező szűz Mária, Pély maradék szókincsét is elvesztette, Soma belefulladt a nemiség és az égi energia közti sávszélességbe, az egyébként jófej Novák pedig most már vidéki kocsma sarkába állított nyerőgépre hasonlít leginkább; veszettül pörgeti a tárcsáit, hogy ne vegyük észre: elfáradt, kifulladt a produkció, kiszaladt belőle a szufla.

Kész csoda, hogy az énekesek mindezek ellenére időnként értékelhető szinten teljesítettek.

1. kör: Bob Marley-számok

Varga Ferencnek nem sikerült megölnie a sheriffet, nekem persze inkább Clapton hiányzott, nem Marley, de ellettem volna a reggae-vel is, ám abból sem volt a környéken egy dekányi sem (4 pont). Rúzsa Magdolna ellenben nagyon meggyőző és jópofa volt (One Love), jól belebújt a stílusba, kivette belőle, amire szűksége volt, cserébe azonban nem tett bele semmit (6 pont). Póka Angéla ellenkezőleg, még az egyébként nagyon szimpla No Women, No Cry is a képére formálódott, felvéve egója bonyolultabb alakzatait (7 pont).

2. kör: Sting (Police)-számok

Itt Rúzsa kezdett, igen erősen. A nap egyik legjobb produkciójának éreztem előadását, a második felében különösen elemébe jött. Újra a meggyőző szót kell használnom: különlegesen jó hangján és énektudásán túl az őszintesége, a zenében történő feloldódása, vele való egyesülése az, ami elragadó (9 pont). Amíg énekel, addig nagyon élvezhető a jelenléte, amikor abbahagyja, akkor ellenben az ájtatos és önmagától meghatódott ábrázatával sokat ront az összképen – s ha magától nem lenne neki olyanja, az eszement zsűri akkor is belebeszélné a hasába az isteni küldetést. (Másodjára videón néztem végig, csak a zeneszámokat, pontos vágásokkal – így sokkal élvezhetőbb.) Póka szokása szerint jól kiforgatta az eredetit (amelyet egyébként én nem sokszor hallottam), erős és szuggesztív előadással állt elő. Most nem találtam teátrálisnak, annyi gesztust használt, amennyire szükség volt, és mint mindig, most sem csak énekelt, hanem előadott (8. pont). Vargánál nemcsak a sheriff meggyilkolása maradt el, angol emberként New Yorkban is eltévedt: csak őgyelgett az egyébként nagyszerű zeneszámban. Egyszerre volt fárasztó és unalmas (4 pont).

3. kör: Janis Joplin-számok

Nem tudom, Pókával miért kellett ennyire kibánni. Az általa nem szeretett egyetlen Joplin-számot erőltették rá. Az életműnek egyébként is gyönge darabja a Mercedes Benz, Janis hangján kívül más nem igazán élvezhető benne. A primitív (ám sodró erejű) zenei alapra mégis sikerült sajátos felépítményt raknia: kíséret nélküli, kórussal felelgető gospel-éneklés lett belőle. Így elég jól sikerült kijönnie a dologból: a semmilyen nyersanyagból zenei ínyencség lett (8 pont). Varga hatalmasat alakított (Just A Little Bit Harder): a nem bluesos, hanem rockos-funkys hangütés igencsak testéhez állónak bizonyult. Énekelt és üvöltött, szinte még sikoltott is – ahogy kell. Le merem írni, hogy fergetegesre sikerült (9 pont). Rúzsa nagyon rosszul kezdett, úgy hallottam, hogy teljesen bent ragadt a hangja, de aztán elég hamar kijött a gödörből. Igazi Joplin-bluest kanyarított, és bár sem hangjának nagyszerűségében, sem énektehetségében nem lehet senkinek kételye, valahogy ezt a produkciót mégsem éreztem teljesnek, bár nem tudom megmondani, mi hiányzott belőle (8 pont).

Összegzésben tehát nálam ezen az estén: Varga – 17, Póka – 23, Rúzsa – 23.

Nem szoktam külön kitérni rá, de most érdemes: a fináléban hármasban előadott Rolling Stons-t nagyon jól odatették, míg a párbajban énekelt, amúgy is borzalmas gagyi, az első Csillagdal egyenesen rémes volt.

Angéla kiesésével Eszter után második kedvencem is távozott a versenyből, szerintem mindketten utcahosszal jobbak Ferencnél, mint ahogy, persze, jobb nála Magdi is, akitől nem vitatom el különleges tehetségét, így azt sem, hogy mindenképpen érdemes a főnyeremény megütésére. Azt hiszem, nem kell 20-áig várni, máris lehet neki gratulálni. Ha el nem üti a villamos, ő lesz a 2006-os Év Hangja.

-----------------
Az előző fordulóról: Latin Megasztár | A korábbi döntőkről: MEGASZTÁR

A Víget 1980-ban láttam először. Moszkvában. Akkoriban Ungvárrról oda könnyebb volt eljutni, mint Budapestre. A társulat néhány tagjával máig tartó barátságot kötöttem, így Hegedűs D. Gézával is. Egy kis történetet mesélek el, amelybe. Tovább »

A produkció mintha arra a ki nem mondott szlogenre kezdene kifutni, hogy "Telepítsük le Magyarországon Rúzsa Magdit". Nem mintha nem lenne különlegesen jó hangja, ám…
Na és Szabó Eszter. Ebben a fordulóban számomra egyértelműen a két legjobb, legigazibb produkciót hozta. Ha azt mondtam, hogy Tovább »